centropuzzle.org
Vékonyka, barnászöld szárú, citromsárga virágok sorakoztak az egyenetlen falon, és a tölgyfa gerendák között beázásnak semmi nyoma. Lekapcsolta a villanyt, és szimatolva visszament a földszintre. A szag még mindig erős volt. Édeskés, hideg szag, akár egy frissen felásott virágágyásé eső után. Megvonta a vállát, visszament a nappaliba, fblerősítette a magnót, és leült a tűz közelében álló karosszékbe. Amikor felébredt, az In the Southnak már vége volt, a tűz kialudt, és a szoba jéghidegre hűlt. Fájt a feje és elmerevedett a teste, annyira, hogy egy pillanatig mozdulni se tudott. Talpra noszogatta magát, ásított és az asztali lámpa felé nyúlt. Eloltotta és az ajtó felé indult. Semmi másra nem vágyott, csak meleg ágyra és egy csomó puha párnára, amelyek közt elfészkelődhetik. Az ajtóban visszafordult és fölmérte a szobát, mielőtt lekapcsolta volna a falon lévő villanykapcsolót, ezzel mindent sötétbe borítva. Ahogy bement a fürdőszobába, és a fogkeféje után nyúlt, eszébe jutott, hogy egyáltalán nem vacsorázott.
A nejlonzacskót a karjaiban tartva már az ösvényen járt, amikor megtorpant. A zseblámpa a kocsiban maradt. Megfordult, újra kinyitotta a csűrajtót és kotorászni kezdett a Peugeot kesztyűtartójában. A zseblámpa ott volt és működött, mert kísérletképpen a legmagasabb fokozatra pöckölte. Megnyugodva újra. bezárta az ajtót és elindult a fák között. Az ösvény pár száz yardon egyenesen haladt előre, aztán keletre kanyarodott, és olyan keskeny lett, hogy csak a Land Rover keréknyomai fértek el rajta. Kate lába tocsogott a sárban, s rájött, szüksége van az elemlámpára, ha látni akarja, hová lép. Nagyon csöndes este volt. Szél se fújt, a fák is némán álltak. A távoli lápból odahallatszott egy póling bugyborgó, csukladozó éneke. A hang visszhangot vert a léereszkedő sötétségben, bagolyrikoltás volt rá a válasz. Kate jobban megmarkolta a táskáját, szemét az ösvényre szögezte. Bar sújtanának átkukkal az istenek, Marcus Severus Secundus, és bocsátanák kárhozatra bűzhödt testedet-lelkedet azért, amit a mai napon elkövettél... Az erdő még mindig csöndes volt, a fák meg se rezzentek.
- kérdezte kellemes, világos, nyugodt hangon. - Bajt kevert? Kate nyelt egyet. - Azt hiszem, lehetséges - mondta óvatosan. - Maga is azt hiszi, hogy az Marcus sírja? Kate megrázta a fejét. - Nem hinném, hogy az lenne. Valahol Colchester mellett találták meg a sírját. - Habozott egy kicsit. - Azt hiszem, az egy nőnek a sírja. - Aha! - bólintott összehúzott szemöldökkel Patrick. Nem is látszott meglepettnek. Azt sem kérdezte meg, Kate honnan tudja. Sokkal inkább lefoglalta, hogy fejben előre-hátra megforgassa ezeket az új lehetőségeket. - Arra gondol, hogy a kísértet nem vicc. Hogy egy nő valóban kísérti ezt a házat. És hogy Allie látta őt? Kate bólintott. - Claudia a neve. Patrick szemöldöke felszaladt a homlokára. - Honnan tudja? - Allie motyogott valamit erről. De már nem emlékszik rá, bár előtte sokszor kimondta ezt a nevet. - Ejha! - Látszott, hogy Patricket lenyűgözték a hallottak. - Jó volna, ha anya meg apa itt volna. - Fölnézett, és bőszülten a levegőbe csapott, amikor egy légy ott zúgott el a mellette lévő lámpa fényében.
Világosan látta őt. Az erőteljes, arisztokratikus arcot; az eső a homlokára ragasztotta a haját, a súlyos, átázott ruha a testére tapadt, az alkarja mezítelen volt a sötétebb színű felsőruha alatt, és akkor fölemelte a markában szorított tőrt. HARAG GYŰLÖLET Behatolt, benyomult, szétterjedt a dühödt harag, s csak úgy kavargott Greg agyában. A zseblámpa kicsúszott ujjai közül, amikor a fejéhez kapta a kezét, és marcangolni kezdte a saját húsát, így próbálván megszabadulni a kíntól. Hátrált. A lábfeje beleakadt egy csomó nyálkás hínárba, megcsúszott és kifordult a bokája. A belenyilalló hirtelen fájdalomtól fél térdre esett, keze belecsápolt a levegőbe. A férfialak hirtelen közelebb került. Mosolygott, mélyen ülő szemgödre, amely a pillanat törtrészére üresnek látszott, fényt sugárzott. Greg érezte, hogy minden levegő kifut belőle. Erezte, hogy nem működik a tüdeje, merev, mozdulatlan, képtelen befogadni a lélegzetvétellel érkező levegőt. Zúgott a feje. Szeme elhomályosult. A tenger villódzása kihunyt.
Ha mindent elrendezett, előtúrhatja a Wellington-csizmáját, és jól kilépve átgázolhat a sáron, hogy meglátogassa Kate-et. Föl se merült benne, hogy Kate nincs otthon. Bekémlelt a ház ablakain. A zárt kályhaajtón át is látta, hogy hunyorog benne a tűz. Elernyőzte a szemét, és közelebb hajolt az ablakhoz. Kate íróasztala rendetlen volt, mintha a lány hirtelen abbahagyta volna a munkát, és úgy ment volna el. És a sarokban álló asztalon fel volt kapcsolva a lámpa. Bili visszanézett a part felé. Lehet, hogy Kate kiment sétálni. A csizmája csak úgy csúszkált a homokon és a kavicson, ahogy a tenger felé tartott. Végül megállt a hullámtérben, és szeme fölé tartva kezét kémlelt lefelé, a partra. Az eső és a jégeső a szárazföld belseje felé vonult. Odafent még vastag felhők úsztak, de már magasabban, és ott is fölfedezte azt a kék csíkot. Mélyen zsebre dugta a kezét, hátrafeszítette a vállát, és nagyokat lélegzett. Meggondolatlan mozdulat volt, köhögés lett belőle, de aztán végre beszívta a friss levegőt.
Bekapcsolta, kiment az előszobába. A földszag azonnal erősebb lett. Egy pillanatig szimatolt. A bajárati ajtó csukva, tehát a szagnak enyhülnie kellett volna, de most úgy érezte, a nappaliból jön. Akkor jött rá, hogy van valaki a szobában, amikor kinyújtotta kezét a villanykapcsoló felé. Kiszáradt a szája. Visszatartotta a lélegzetét, fülelt, tudta, hogy a másik ugyanezt teszi, és fájdalmasan tudatában volt annak is, hogy az előszoba fényes lámpája a háta mögött pontosan kirajzolja az alakját. Egy nő volt. Kate nem volt biztos benne, honnan tudja; senkit se látott, de hirtelen egy kicsit alábbhagyott a rettegése. - Alison? - szólalt meg, a hangja nevetségesen hangos és sipító volt. - Alison, te vagy az? Mit csinálsz itt? - Megtalálta a villanykapcsolót, felkattintotta, körülnézett, a szíve majd kiugrott a bordái közül. A szobában nem volt senki. Az ablakok zárva, a függönyök összehúzva, ahogy előző este hagyta, a kályha szeme barátságosan pislogott, úgy látszott, ez alkalommal kitart a tűz reggelig.
centropuzzle.org, 2024