centropuzzle.org
[29]Olaszországban Silvio Berlusconi[32] és Matteo Salvini képviselte[33][23] a populizmust. Aleksandar Vučićot, Szerbia elnökét szintén populistának tartják. [34][35]A 21. századra az európai populizmus nagyrészt a politikai jobboldalhoz kapcsolódott, [36] de Magyarországon bizonyos források a Gyurcsány Ferenc vezette baloldali Demokratikus Koaliciót is populistaként jellemzik. [37][38]Az Egyesült Királyságban a Jeremy Corbyn vezetése alatt álló baloldali Munkáspártot[39][40] és Nigel Farage jobboldali Függetlenségi Pártját (UKIP) is populista pártként jellemezték, [41][42][43] a "Brexit"-et pedig sokan a populizmus győzelmének tartották. [44] USASzerkesztés A 21. század első évtizedében két populista mozgalom jelent meg az Egyesült Államokban, mindkettő válaszul a gazdasági világválságra: az Elfoglaló mozgalom és a Tea Party mozgalom. [45]Cas Mudde alapján, amikor Donald Trump elindította elnökválasztási kampányát, még nem volt populista. Az idő múlásával azonban egyfajta stílust alakított ki, és az elnöki beiktatása napjára az átalakulása befejeződött: a retorikája már alaposan populista volt, aki a "nép hangjaként" szólalt meg.
Nem csupán kormányozni kell a "nép nevében", de gondolkodni és érvelni is az ilyen típusú kormányzás mellett. A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és mindennap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket. Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, támogassatok bennünket! Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk számotokra!
A globális szervezetek vagy a regionális integrációk korlátozzák a nemzeti szuverenitást. Ezt azért teszik, hogy a nemzeti kormányok és az általuk képviselt nép ne tudjon védekezni kizsákmányolása ellen. Ezek mind a korrupt elit programjai (hiszen ők csatlakoztatták az államokat ezekhez a szervezetekhez). Ez az elutasítás sokszor kapcsolódik tehát a nemzeti identitási érvrendszerhez. Ebben a kérdésben például teljes az egyetértés a populista európai szélső bal és szélső jobb között. Bár mindkét irányzat a saját ideológiai érvei alapján más jellemzőket bírál. A pluralizmus elvetése abból ered, hogy az "emberek" egyformák morális fölényük tekintetében. Ha viszont a populisták által képviselt nép homogén massza, a politikát is le lehet redukálni egy központi politikai szereplőre, aki egyedül is képes a képviseletre. Az elgondolás nem új, már az 1930-as évek elején komoly vitákat váltott ki Németországban (Führer-elv), az ismert sajnálatos eredménnyel. Ekkor nincs szükség parlamenti képviseletre, független bíróságra, miegyéb demokratikus sallangra, törvényre, hiszen minden kérdést egy közös morális aspektusból kell megítélni.
A közösség, ráadásul a kisközösség (falu, kisváros, helyi vallási gyülekezet) kontrollja alatt élve az értelmiségi önjelölt politikaformálók nem szakadhattak el a közösségtől, annak értékeitől. Ma a populizmusra valamilyen "férfias", macsó jelenségként gondolunk. Mindez annak következménye, hogy a populistának tekintett vezetők (Trump, Bolsonaro, Duterte stb. ) világszerte férfiak, akik olykor kifejezetten agresszív hangon szólnak a nőkről. Geert Hofstede szociológus kulturális dimenzió-elméletét alapul véve azonban a "régi" amerikai populizmust a nőiesség értékével azonosíthatjuk. Ez utóbbi furcsa lehet. A nőiességet általában nem a farmerpopulizmussal szokás párosítani. Ám ha figyelembe vesszük, Hofstede milyen értékeket tulajdonít a férfiasságnak (siker, versengés) és a nőiességnek (gyengédség, szolidaritás, támogatás, empátia, könyörületesség), akkor érvelhetünk amellett, hogy a populizmus alapvetően "női" vonásokkal rendelkezett. A női értékek képviselete rezonált a gazdasági életben végbement negatív változásokra.
centropuzzle.org, 2024