centropuzzle.org
Rettenetesen izgatott voltam, ki kellett találnom valamit, hogy eltereljem a figyelmem. A vajúdás hosszúnak ígérkezett – az is lett a végén, majdnem húsz órát kellett várnunk Amirára –, így valamivel le kellett foglalnom magamat és Szabinát is. Hirtelen ötlettől sarkallva bementem a nővérekhez, kértem egy fehér köpenyt és lenyúltam egy fonendoszkópot is, amit mindig összekeverek a sztetoszkóppal, a lényeg az, hogy ez a cucc lóg minden doki nyakában. Ezzel a két kellékkel pont úgy néztem ki, mint a ki-be rohangáló orvosok. A nővérek állati jó fejek voltak, beszálltak a buliba, doktor úrnak szólítottak, én meg néha eljátszottam, hogy szól a csipogóm, és felkiáltottam, hogy bocsi, lányok, de hívnak a hármasba, mert át kell ültetnem egy lépet. Ez egészen addig volt vicces, amíg egy rettenetesen rossz állapotban lévő kismamát be nem toltak, mellette az aggódó férj, aki már baromira várt az orvosra. Ekkor rohantam el mellettük vigyorogva, még hátraszólva a nővérszobába, hogy pillanatok alatt levezetem a négyes ikrek születését a hatos műtőben, és tépek vissza, mert nem akarom, hogy a whiskymbe beleolvadjon a jég.
TERHES NŐT JÁTSZOM Visszatérek ahhoz a pillanathoz, amikor Szabina közölte velem, hogy babát vár. Első reakcióimról már meséltem, ezeket közvetlenül a tudás és tettvágy követte. Mindent tudni akartam, mindenre fel akartam készülni! Tökéletesen ki akartam magam képezni, hogy az összes lehetséges szituációra felkészüljek. Állati profi kellett, hogy legyek! Az éj leple alatt, amikor Szabina már aludt, elkezdtem különféle női oldalakat bújni a neten. Olyan szájtokat, amikhez eddig csak annyi közöm volt, hogy néha megjelentették a képemet valami macsós, motoros bulvárszösszenet kapcsán. Ezekbe voltam kénytelen belemerülni. A fórumokon egymást konzekvensen tegezve csevegő terhes anyák közt stikában megbújva szívtam magamba az információt, amiket a focista haverjaimtól képtelen voltam összeszedni a hétvégi sörözések alkalmával, mert valahogy soha nem kínálkozott kellő alkalom arra, hogy a dugás és a superbowl-meccsek szakszerű elemzései közé beszőjem azokat a kérdéseket, amelyek a terhesség első szakaszára vonatkoznak.
Vasalt, kockás flaneling, kárókockás gyapjú pulóver és krémszínű éles nadrág. Ez a típus a nyolcvanas években készült amerikai gimis filmekben látható öltözködési modellt követi. Érkezését követően egy post-it cetlit nyújt át annak a helynek a nevével, ahova vacsorázni viszi a lányomat, majd leteszi a nagy esküt, hogy tízre hazaérnek. Ehhez a figurához nem tartozik jármű, ellenben öntudatosan villantja fel kombinált bérletét, és megnyugtat, hogy Nórinak is hozott egy tömbjegyet. A vele eltöltött este folyamán lányomnak jó esélye lesz arra, hogy testközelből figyeljen meg egy alakulófélben lévő borsznobot, aki az évjáratos nedűt egy, a netről letöltött borajánlóból rendeli, és addig szagolgatja a dugót, amíg huzatot nem kap az arcürege. SPORTEMBER – Csatakizzadtan lépi át a házam küszöbét és közli, hogy Mátészalkáról jött futva és csak azért késett, mert beugrott egy instant doppingtesztre. Saját szervezetével szembeni igényességére jellemző, hogy nem találok olyan italt a házban, amit lelkiismeret-furdalás nélkül képes lenne magához venni.
Csukott szemmel, ökölbe szorított kézzel könyörögtem a fentieknek, hogy ne az következzen be, amire gondolok, de imáim nem találtak meghallgatásra. Pár perc múlva belépett az anyóka, sűrűn pihegve, én pedig nem győztem sunnyogni a széles kismamák tömött sorfala mögött. BEKÓSTOLNAK A SZVINGERKLUBBAN A terhestorna – annak ellenére, hogy a sok együtt nyögő pasi és nő leginkább egy szvingerklub fílingjét hozza vissza – vicces dolognak bizonyult, és tényleg egy csomó ott tanult fogást és trükköt tudtunk a szülés közben hasznosítani. Levegővétel, különféle vajúdási pozíciók, lazító masszázs meg ilyesmik, de akárki akármit is mond, a lényeg az, hogy az ember ott legyen a felesége mellett, amikor mindez történik. A személyes jelenlét, az együtt aggódás, a közös izgalom sokkal többet tud segíteni, mint a bemagolt rituálék. Az, hogy mi fog pontosan történni, mindenki előtt csak egy sejtés, már amennyiben az első gyereküket várják. Minden ott derül ki, és sokszor az is elég, ha ez ember csak szimplán fogja a csaja kezét… Ha már a terhestornánál tartunk, a mulatságos szituációkról eszembe jut az egyik figura.
Még az sem zavart, hogy a termék lengyel gyártmány volt, végül is itt már az Unióról beszélünk ugyebár… A gyártó a megrendelést követő nyolcadik hétre vállalta a szállítást, amin kicsit fennakadtam, mondván, hogy ennyi idő alatt a gyerek is majdnem kész van, de nem akartam vitatkozni, nem szerettem volna, ha a manufaktúra sértődött vezetői bosszúból ráfaragják a komód ajtajára Lolkát és Bolkát. Szerencsére semmi ilyen nem történt, a berendezés időben megérkezett, és mivel lapra szerelt állapotban jött az áru, a szállítók még össze is rakták nekünk. Mindez napközben történt, de én már hazaérkeztem előtt tudtam, hogy kész a gyerekszoba és némi aggodalommal teli kíváncsisággal léptem be érkező kislányom rezidenciájába. A kép, ami fogadott, nem feltétlenül az volt, amire számítottam. A hangulat egy szerény anyagi körülmények közt élő NDK-s egyetemista lány kollégiumi szobáját idézte, valahol a hetvenes évek környékén. Amit az első sokk után kiszúrtam, az rögtön egy orbitális tévedés volt. A tervezők vízszintes pozícióban álmodták meg a pelenkázót, méghozzá úgy, hogy az egészet egy alacsonyra szerelt kisszekrény alá rakták.
Olyan emberek, akiket majd egyszer biztosan meg fogok keresni, ha valamire szükségem lesz, nem is annyira magamnak, hanem az egyik vagy másik alapítványnak, karitatív szervezetnek, amiben benne vagyok, vagy amit én irányítok. Ezek a számok teszik nekem nagyon fontossá azt a készüléket, amit Pankának valahogy mindig sikerül megkaparintania. Egyik nap jövök ki a fürdőszobából – tényleg csak egy pillanatra szaladtam be – és látom, hogy a mobil Panka szájában van. Ez még nem is lett volna nagy baj, de a kislányom szájából az ország egyik leggazdagabb iparmágnása hallózott kifelé bőszen, aki valószínűleg nem tudta mire vélni a szuszogást és csámcsogást, amit azután hallott, hogy felvette a telefont. Mielőtt odaértem, még hallottam annyit, hogy bocs, Karcsikám, le kell tegyem, majd visszahívlak később. ROLEX ÉS PANCSOLÓ KÖNYV Az eszement baromságok mellett azért vannak menő dolgok is, amik ugyanúgy elnyerték az én tetszésemet is, amellett, hogy Amira is kedvét leli bennük. Az egyik ilyen dolog a Rolex órám.
Vannak egyebek is, de azokba csak Árpa futott bele, amint azt nekem is elmesélte. Okés, akkor tehát állat- vagy mesefigura. Andi már sorolni is kezdte gyermekkora meghatározó élményeit, úgymint Bubó és Futrinka utca, de én rögvest leállítottam. Először is a színt kell meghatároznunk. A csíkot a bútorhoz kell illeszteni, nem üthet el nagyon tőle. Rendben, mégis milyen színt szeretnék? Mondom: valamiféle napsárgát, vagy narancssárgát. Esetleg drappot. Rendben van, akkor innen kell megfogni a kérdést. Mondjak drapp színű állatokat vagy mesefigurákat. Bubó és Cicamica rögvest kiestek, ugyanis ők teljesen más színűek. Drapp mesefigurák hosszabb gondolkodás után sem jutottak eszembe. Legyen akkor állat. Mindketten elvonultunk, hogy a lakásban fellelhető Búvár zsebkönyvek és Brehm állathatározója segítségével drapp állatot találjunk. Órákig tartó keresgélés után – amelynek során olyan kérdések is napvilágra kerültek, mint a "milyen színű egy wombat" – megállapodtunk, hogy a teve drapp, de egyikünk sem szeretné, ha Nóri kecója egy Camel-reklámra hajazna.
Ennek az az oka, hogy a jobb első légzsák hirtelen kinyílása komoly sérülést tud okozni a picinek, arról nem is beszélve, hogy szegény egy frontális ütközés esetében a hátsó szélvédőn távozna. Ezért nem ülhet előre. Ha hátul ül, akkor pedig az ember nehezen szállítja egyedül a gyermekét, mert nem látja, mit csinál és a gyerek is úgy érzi, hogy egyedül van. Ennek az ellentmondásnak a feloldására találták ki a kikapcsolható légzsákot. Az ilyen tulajdonsággal bíró autókban van valahol egy kapcsoló, ami rendszerint a slusszkulccsal működik, és amivel inaktívvá lehet tenni ezt a berendezést, így a gyerek nyugodtan beköthető az anyósülésre. Eddig ismert a sztori, ezt én is tudtam. A gond ott kezdődött, hogy én sehol nem találtam ezt a kapcsolót a Mercedesben. Nézem a kezelési útmutatót, ami Dante Isteni színjátékának Gustave Doré által illusztrált kiadásához hasonlít, már ami a rajzok menynyiségét és a kötet vastagságát illeti. Sehol nincs szó kapcsolóról. Mondom: az kizárt, hogy a világ egyik legfejlettebb technikáját alkalmazó autógyára nem figyelt volna ilyesmire.
centropuzzle.org, 2024