centropuzzle.org
Miki bácsi és Gyula bácsi a temetőben téblábolnak, elmélázva életről és halálról, aztán váratlanul "lelövetik" magukat a gengszterekkel, hogy megrendezhessék saját temetésüket, és feltámadhassanak, ahogy korábbi filmjeikben a kiiktatott szereplők is rendre visszatértek. Jancsó pályafutásának jelentős része olyan politikai rendszerben telt, amely a hatalom–kiszolgáltatottak viszonyon keresztül volt értelmezhető. Filmjei "képletbe" foglalták a hatalmi mechanizmus működését, ugyanakkor a politikai-társadalmi változásokra mindig gyorsan reagálva Jancsó a "képletet" is módosította, így rendezései dokumentálták a szocialista világrend széthullását. Ez a nyolcvanas évek második felétől történt, közeledve a rendszerváltozáshoz és átlépve a politikai fordulaton. A már jelen idejű Szörnyek évadjába (1987), és aztán a Jézus Krisztus horoszkópjába (1989), az Isten hátrafelé megybe (1991) és a Kék Duna keringőbe már beszivárgott az irónia, de Jancsó alapvetően még szimbólumokban fogalmazott. A Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten arról szól, hogy nincs már rendezőelv.
Ihlet és csapatmunka – egy nagyrészt temetőben, sírkövek és kiásott gödrök között játszódó film, melyet végigröhögünk, és amellyel a fehér ruhában fehér fejjel pompázó Jancsó, mielőtt eltűnne valami tó egyre mélyülő vizében, újrarajzolja rendezői pályaívét. Nekem lámpást adott kezembe az Úr… Kinek? Nem fogjuk elhinni. Bess Aldrich, iowai születésű, észak-amerikai hölgy, középiskolai tanár és regényíró, századunk húszas éveinek végén ír egy sikeres regényt, a címe: A Lantern in her Hand. Ezt a könyvet fordítja magyarra a harmincas évek elején Ruzitska Mária, maga is gimnáziumi tanár, egyben az akkoriban prosperáló Singer és Wolfner könyvkiadó lektora, ezzel a magyar címmel: És lámpást adott kezembe az Úr. Illik egymáshoz film meg a címe. (Főleg ha kitesszük az Úr meg a Pest szavak közé az onnét hiányzó gondolatjelet, hogy a magyar mint ragozó nyelv kínálta nagyfokú szórendi szabadság lehetőségeiről most ne is szóljunk. A gondolatjel szükségességét egyébként nem nehéz a modern fizika által föltárt tényekkel indokolnunk.
A hosszú beállítások és a kocsizással rögzített precíz kompozíciók helyét kézikamerás felvételek, a nagytotálokat közelik és szuperközelik váltják, a színészek pedig a stilizált dialógok helyett köznapi, profán szövegeket kapnak, és a zenehasználat sem hagyományos: klipszerű popzenei betétek kommentálják a cselekmé (ön)irónia, amely a rendező korábbi filmjeiből – a rendszerváltáskori trilógiát leszámítva – szinte teljesen hiányzott, itt főszerepet kap. A Stan és Panként perlekedő két burleszkfigura folyamatosan reflektál a cselekmény abszurditására, és a nézőnek címzett kiszólásokban kommentálják a folyamatos szerepcseréket, identitásváltásokat. A filmben – Hernádi Gyula forgatókönyvíró társaságában – személyesen is megjelenő rendező saját alkotói kultuszát is idézőjelbe teszi, mintha egyszerre akarná felállítani és ledönteni a saját szobrát. A Nekem lámpást… akár öncélú, tét nélküli bolondozásnak is tűnhet, de a film kaotikus világából a rendszerváltás utáni vadkapitalizmus portréja rajzolódik ki, ahol az érdek felülírja a morált, a jog helyébe az "erősebb kutya" törvénye lép, és hiába lehet papíron bárkiből bármi – ezt jelzik a szerepcserék –, végül mégis mindenki ugyanott, ugyanúgy végzi.
Egyszer talán vár áll majd itt, e pillanatban még csak (sír) gödör, ebbe kéretik beleszédülni, ha megvolt a tánc. Még nemrég is úgy voltam vele, hogy ebben az évezredben már nem akarok több angyalt és ördögöt látni a vásznon, elég a mozira hígított metafizikából sátáni ügyvédestül, költöző démonostul, ördögűzőstül, legfeljebb arra fizetnék be, ha Bruno Ganz arkangyal és a sátáni Keyser Soze csapatkapitány vezérlete alatt csapnának össze a jók s a rosszak Armageddonban. Jancsó viszont nem hisz az utolsó ítéletben, vagy csak nincs türelme kivárni, amíg küldenek valakit fentről, aki elválasztja a jót a gonosztól. Tűzoltófecskendőt ragad, s maga is beáll a tisztítóvíz alá, megtisztulni, befürödni. A színészek – a három sírásó szerepében Mucsi Zoltán, Szarvas József és a tüneményes Scherrer Péter –, a rokonok és üzletfelek ezúttal is pompásan érzik magukat. A zene megint nagyívben elkerüli a hazai filmesek jóelőre borítékolható kliséit (Kiss Erzsit, Kispál és a Borzot, Döglégy Zoleet hallhatjuk többek között), ha túl tudnám tenni magamat azon, hogy nem értek hozzá, egész dolgozatot szentelnék a Jancsó-filmek zenei világának.
Szeretetteljes, de nem konfliktusmentes kapcsolat fűzi őt gyermekeihez. Egyikük, a világot járt egyetemi tanárnő, Grace a szemére veti, hogy kicsinyes és szűk látókörű, de ő így válaszol: "Lehet kicsinyes egy asszony élete, aki férjhez ment és gyermekeket hozott a világra és szembenézett a világgal? Mire mindezt átéli az ember, Grace, a lélek nagy utat tesz meg akkor is, ha a test egy helyben marad… nem mindenki szűk látókörű, aki otthon ül, és nem mindenki széles látókörű, aki utazik… Azt hiszem, aki megérti az embereket, aki szereti embertársait, aki mindenkinek a helyzetébe bele tudja élni magát, az nem szűk látókörű. " A nyolcvan évet megért, öt gyermeket szülő és fölnevelő Abbie Deal teljes életet élt, mert maximálisan teljesítette Istentől rámért küldetését. Nem süppedt bele az anyagi nyomorúságba, erős hittel felülemelkedett azon. Nem azt az életet élte, amit eredetileg szeretett volna, hanem ami adatott neki. De azt teljességben, hittel, szerelemmel és szeretettel, egyéni vágyait mindig alárendelve másokért.
"Ajánlás: Mondja, kedves nézőnk, néhanapján elgondolkodik-e azon, milyen is a világ? Igen? Jaj, ne tegye! Élje az életét! Élje a mindennapokat! Legyen vidám és boldog! Nem az? Erőltesse meg magát, ne törődjön semmivel. Nézze, az emberen kívül minden állat tudja:… több» "Ajánlás: Mondja, kedves nézőnk, néhanapján elgondolkodik-e azon, milyen is a világ? Igen? Jaj, ne tegye! Élje az életét! Élje a mindennapokat! Legyen vidám és boldog! Nem az? Erőltesse meg magát, ne törődjön semmivel. Nézze, az emberen kívül minden állat tudja:… több»
Abbie Deal mégsem lázadozik a sorsa ellen, mert úgy gondolja, hogy e végletek között akadnak olyan tökéletesen szép napok is, melyeknél szebbet a préri szülötte sem vízen, sem szárazföldön nem tud elképzelni. Töretlen bizakodással tekint a jövő felé akkor is, amikor már unokájának adja tovább életfilozófiáját: "A szerelem végigkísér minket az egész életen. Olyan, mint egy lámpás, amelyet a kezünkben viszünk. Egy lámpás, amelyet kezünkbe adott az Úr. Először a gyermekes boldogság gyújtja meg, azután a romantika, azután az anyaság, azután talán a kötelesség... Igen, én azt hiszem, hogy a szeretet és a szerelem lámpás az asszony kezében. " Nincs találat! További adatok:Állapot:Van belőle kéállítás:3-5 munkanapon belüéret (cm):15x21Kötésmód:PuhafedelesMegjelenés:2017Rendelési szám:13256ISBN:9789632777146SIKERLISTAÉgre néző1Sarah, RobertHázaspárok, ébresszétek szerelmeteket! 2Seewald, PeterXVI. Benedek I-II. 3Berettyán NándorJHVH4Harsányi LajosFejjel nagyobb mindenkinél5Pajor AndrásNevem: a Névtelen6Philippe, JacquesTanulj meg imádkozni, és megtanulsz szeretni7Szent II.
Az egész család szinte hibátlan, a bajok mindig csak kívülről jönnek, családon belüli konfliktus szinte nincs is, ha mégis, akkor pár könnyes szóval elrendezhető. Szóval nem! Ez nekem nem ment! A felétől már csak kényszerből nyögvenyelősen olvastam. Azt írtam, a könyv erőssége a telepesek életének realisztikus ábrázolása. Pedig az az igazság, hogy ezt egy évtizeddel később Steinbeck sokkal jobban megírta. De elismerem, vele nehéz ilva81>! 2014. augusztus 8., 11:14 B. Aldrich: És lámpást adott kezembe az Úr 90% Teljesen kifacsart, a torkom meg mindig gombocban, az utolso 20 oldalt gyakorlatilag vegigsirtam. Olvasas közben millio gondolat jutott eszembe, ezeket most nem tudom visszaadni. Maga a helyszin erdekes szamomra, elsö könyvem, amiben a telepesek eletet mutatjak be a kezdetektöl, hogyan nöttek ki fokozatosan a semmiböl a mai varosok. Ehhez persze elengedhetetlen volt, hogy olyan emberek telepedjenek le a prerin, akik hisznek magukban es a jövöben, remelnek, es ha csüggednek is, a csaladjukbol eröt tudnak meriteni a folytatashoz.
centropuzzle.org, 2024